Ezek a fogalmak egyre gyakrabban jelennek meg a vállalati kommunikációkban (és szerencsés esetben a gyakorlatban is).

Mi a közös ezekben a fogalmakban?

A munkahelyi biztonság azon szempontjaival foglalkoznak, amelyek túlmutatnak azon, hogy ne essünk le a létráról, ne igyunk sósavat, vagy hogy óránként 10 percre szakítsuk meg a képernyő előtti munkavégzést – vagyis amit általában a munkahelyi biztonsághoz kapcsolunk.

Az, hogy egy munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés oka nem csak valamilyen „fizikai behatás” lehet (az erőszakot most nem ideértve), és hogy ezekkel a „nem fizikai” kockázati tényezőkkel is foglalkozni kell nem új követelmény: a munkavédelmi törvény 2008 óta kötelezi erre a munkáltatókat.

Mit vár el a munkáltatótól a jogalkotó?

Ha röviden és nem jogi nyelven szeretném megfogalmazni: tegyünk azért, hogy a dolgozóink úgy menjenek haza, hogy nincsenek rosszabb érzelmi, mentális és szociális állapotban, mint ahogy aznap érkeztek a munkahelyre.

Ugyanez a törvény szavaival: mérjük fel, értékeljük és csökkentsük a pszichoszociális kockázatokat.

Hogyan fogjunk hozzá? Mitől lesz eredményes a pszichoszociális kockázatok felmérése és értékelése?

Első lépésként attól, hogy jól határozzuk meg a szervezetre jellemző pszichoszociális kockázatokat: Mi fordulhat elő? Ellentmondásos követelmények vagy tisztázatlan szerepek? Rosszul irányított szervezeti változások vagy a foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága? Túlzott vagy egyenlőtlen munkaterhelés? Kezeletlen munkahelyi konfliktusok? Verbális vagy fizikai agresszió? stb.

Második lépésként attól, hogy őszinte válaszokat kapunk a kockázati tényezők alapján összeállított kérdéseinkre. Erre leginkább akkor van esélyünk, ha a felmérés (akár kérdőív, akár interjú) anonim.

Harmadik lépésként attól, hogy az eredményről tájékoztatjuk a dolgozókat, és „kezdünk vele valamit” (az eltitkoljuk vagy kozmetikázzuk „megoldásokat” most nem érinteném).

Ez egy kritikus pont, mert kiderülhet, hogy a kollégák egészen máshogy érzik magukat, mint ahogy azt mi elképzeltük…

Felmerülhet a kérdés: mi van, ha felmondanak, ha meglátják, hogy ilyen pocsék a helyzet? Mivel egy idő után valószínűleg amúgy is felmondanának, csak nem feltétlenül lennének rá szavaik, hogy miért, ezért érdemes erre a helyzetre lehetőségként tekinteni: ugyanúgy, mint amikor egy egészségügyi szűrővizsgálaton időben fény derülhet egy még tünetmentes betegségre, itt is időben (felmondás, munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés előtt) felismerhetjük a problémákat és tehetünk azért, hogy nőjön a pszichoszociális biztonság.

Hogy konkrétan mit, azt minden esetben nagyon specifikusan az adott szervezetre kell „szabni”.

Végül, sőt inkább elsősorban: ha nem reagálunk érdemben a pszichoszociális kockázatértékelés eredményére, a kollégák valószínűleg többet nem fognak részt venni a felmérésen (amit egyébként 3 évente – bizonyos esetekben hamarabb – meg kell ismételni), vagy ha részt is vesznek, akkor nem fogunk őszinte válaszokat kapni tőlük.

 

(A kép csak illusztráció.)

Fotó:

www.retidora.hu

 

#safety #healthandsafety #munkavédelem #munkahelyibiztonság #beyondlegalcompliance #ajogszabályimegfelelésentúl #kockázatértékelés #pszichoszociális #munkahelyijóllét #mentálisbiztonság